Játszótér

A minap keresztfiamékkal lementünk a játszótérre, mivel egyik kedvenc időtöltésük a csúszdázás, hintázás meg amit szokás a játszótéren művelni minden normális 3-6 éves gyereknek. Remek időtöltés, főleg, ha már unják a bent ülést egy szép napos délutánon.

Mivel itt ahol lakom, pont van egy park, amelyikben játszótér is van (ami úgy van kialakítva, hogy három helyen, három korosztálynak megfelelően vannak elosztva a játékok), adta magát a helyzet, hogy lemenjünk egy jót szaladgálni, "bolondozni" ahogy a 6 éves keresztfiam mondja. Az csak a móka az egészben, hogy a három éves öccse papagáj módjára mindent ismétel-utánoz, így a liftben végig csak azt mondogatta, hogy "Megyünk bolondozni, megyünk bolondozni!"

A parkba érve, természetesen mind a két gyerkőc egyenesen a legnagyobbik korosztálynak kialakított játszórészre rohant, elvégre mit várjunk a "mai" gyerekektől. Amint meglátták a nagy csúszdát, nem érdekelte őket a többi játék, a hinta, a körforgó stb. Egyből fel a lépcsőn és ... . Szerencse, hogy a nagyfiúnak már van annyi esze, hogy ha veszélyt érez, vagy lát, megáll és szól. A csúszda "első emeletén" ez a kép fogadta:

A fellépő a lépcsőről

Fentről nézve

A kisebbik gyerek elsőre nem is mert felmenni. Csak kisebb unszolásra és a jó helyre való lépés megmutatása után mert felmenni. Az első akadály véve gondoltam, de mivel itt csak egy "szimpla" 2 méter magas egyenes csúszda volt, így inkább a spirál csúszdát választották, amely természetesen ugyancsak a 2 méteres magasságból indul. 

Mindkét csúszda résznél van az "első emelet", ahol a gyerek választhat több menetirányt, attól függően, hogy mit akar csinálni (csúszda, átbújás, stb). A tényleges lecsúszáshoz egy függőleges három fokú létrát kell megmászni. Itt eleinte a kisöcsnek segíteni kellett a nagyobbik által, de aztán egyedül kúszott fel mint aki egész életében mást sem csinált volna.

A spirál csúszda "második emelete" nem csak egy magasabb panorámát nyújt a gyerkőcöknek, hanem egy újabb meglepetéssel, egy újabb nehézséggel szolgál, amin túl kell esni! Hogy miről is van szó? Inkább megmutatom:

Átlépjem, ne lépjem? Itt gyorsabb csak ...

Lentről nézve

Mondanom sem kell gondolom, hogy ahova a nagy fiú megy, oda okvetlenül a kicsinek is muszáj menni, ergo a nagy spirál csúszdán neki is le kell csúsznia! Három-négy "Tomi gyere segíts nekem!" után már nem kellett segítség, és következett a végeláthatatlan lépcsőn fel-csúszdán le játék. Nem lehet elcsábítani a nagy csúszdáról, csak úgy, hogy átmegyünk és megnézzük a másik játszórészt.

Még a végére egy alig veszélyes látványt mutatok. Ez csak azért "alig veszélyes", mivel csupán 10-15 centiméter magasságban található:

Ennyit a mi kis játszótéri látogatásunkról, ami végül kalandosan, de balesetmentesen folyt le.

Mindez történt: Nagyvárad, Nufărul lakónegyedi iskola melletti nagy park, 2013 május 4.