Jövőkép 1 - Fiatalok

Az előző posztban írtam kicsit az oktatásról. Vagy valós, vagy hamis dolgokról. Ezt mindenki eldöntheti saját maga. Ott megemlítettem a végzős hallgatok jövőképét. Kérdés van ilyen számukra? Illetve milyen jövőképük van a fiataloknak? Egyáltalán tudják. hogy mi  is az a jövőkép, vagy csak egy fantazmagória él a fejükben? Vajon számszerűen mennyi és milyen jövőkép motoszkál az elméjükbe?

Nem rég végeztem egy kis közvélemény kutatást fiatalok közt. Igaz teljesen más témával kapcsolatban, de a kérdőívbe becsempésztem egy kérdést a jövőképükről is (:D). Mit is mondjak a válaszokra ... .Talán annyit, hogy ezek szerint én már nagyon öreg vagyok! Ugyanis nem tudok azonosulni a top modell, pop szár, gazdag manager és hasonló álmok olvasatán. De mégis a legmeglepőbb számomra az a fiatal -17 éves gyerkőc, aki „manelist” akar lenni. Ha esetleg van aki nem ismeri a kölcsön vett kifejezést egy dél-kelet Románián bekerülő zenei stílusról van szó. (Valahol azt hallottam, hogy a török cigány zene az eredete)

Vagyis ha jobban belegondolunk, ez a gyerek, suhanc, fiatal -kinek saját szájíze szerint- egy mulatós és csakis egy szubkultúrának a kifejezési irányzatában látja a jövőjét! Mintha azt mondaná, hogy Márió akar lenni! Nincs nekem semmi bajom Márióval, csak a zenei irányzatáért nem lelkesedem - viszont mivel igény van rá (sajnos), így csak működjön tovább. A problémát én abban látom, hogy a fiatal lélekben csak a csillogás, „rajongás”, fényűzés látszata maradt meg. Fogalma sincs az illető zenész kemény munkájáról. A mindennapi több órás próbák, kudarcok, sikertelenség és unalomig ismételt frázisok - na ezek már nincsenek meg a fiatal lélekben. Csak a ragyogás, csajok áradata stb.

Igaz az is, hogy ezek a mondva csinált zenészek akikre sokan felnéznek a tinik, egyik napról a másikra lettek nagy zenészek.

Vagyis ha van elég tőke, bárki lehet ilyen „zenész”. Minőség és tartalom viszont már nincs. Társadalmi probléma, hogy erre az üres „művészetre” igény van. Számomra kicsit olyan mint a mesebeli és állítólagos tiszta valóságos szappanoperák. Azokat se bírom, de millióan bámulják nap mint nap, félre téve minden dolgot amit épp művelniük kéne.

Kérdem én, ez egy valós jövőkép lehet egy fiatal számára, hogy egy szappanopera „sztárja”, vagy egy „egyslágeres” sztárocska legyen? Mindenképp celeb kell lenni a boldogság eléréséhez?

Na igen - boldogság.

Valószínűsítem, hogy itt van a lényeg elásva. A mai fiatalok nem tudják, hogy mi az igazi boldogság. Mivel tévén és interneten szocializálódtak, így számukra csak a gazdagság, villogás, ragyogás jelenti a szó jelentését. Mivel igazi kapcsolatuk a reális élettel nem igazán volt, így ők minden hétköznapi esetet csak a boldogságuk elnyomásának élnek meg. A szülők, tanárok mind csak egyzsarnoki rendszer katonái, akik azért vannak, hogy ők - fiatalok, ne legyenek felhőtlen boldog emberek.

Számukra ez a valós helyzet.

Feltehetjük a kérdést, hogy ki a felelős ezért? A fiatal, aki rosszul látja az életet? A szülő, aki elcseszte a nevelést? A társadalom, amely nem tud egy normális példát mutatni, illetve amely rákényszeríti a szülőket a hajtásra, hogy ne legyen elég idejük a gyerekeikre? Szerintem MINK vagyunk a felelősek. Mind. Én, Te, Ők. Úgy a társadalom, mint a szülő, nagyszülő stb. Talán az a fránya gyerek a legártatlanabb egy darabig. Amíg nincs annyi esze, hogy saját maga oldalára állítson be mindent. Onnan már Ő is felelős a saját boldogságáért.

Hogy miért gondolom így? Egyszerű. A társadalom nem hagy teret, időt a szülőknek élni. Csak a hajtás, rohanás és az egyre nagyobb fogyasztói társadalom igényeit kiszolgálni teljesen elveszi az emberek eszét, idejét, energiáját, pszichéjét. A gyerek csak másodlagos probléma a legtöbb esetben. Elsődlegessé akkor válik ha beteg, vagy ha valami történik vele. Akkor viszont a LEGFONTOSABB! Érdekes, nem?

A mai szülők is elcseszett társadalom részesei, mivel ők az X generáció, vagy az X-nek a gyerekei? Szóval a X-ek közé tartozik és ez a világon mindenhol egyproblémás korosztály. Ők sem civilizálódtak rendesen, ergo az ők szülei is eltolták jól a dolgokat. Akkor miért is várunk a jelenlegi fiataloktól? Effektív nincs akitől példát kapjanak! Se a szülők, se a nagyik nem tudják, hogy mi a boldogság! (Na jó, ők legalább gyerekkorukban néha átélték)

Nagyszülők. Na itt lép be a csernusi-effektus, miszerint ők már elég idősek, hogy bölcsebb legyenek, így rájönnek arra, hogy hol rontották el a dolgokat a saját gyerekeiknél. És mivel rájöttek, így most túlkompenzálják az unokáknál a dolgot. Ezért van az, hogy a nagyi mindig túl engedékeny, nála, vele meglehet csinálni bármit stb, stb. Viszont ez is rossz példa a mintát kereső gyerek léleknek. Nem tanulja meg a helyes mintát, így nem tudja igazán, hogy mit jelent boldognak lenni.

Egy igazán okos elme el kéne már mondja akár nekem is, hogy mi lehetne a megoldás erre. Csak az a baj, hogy az okos elmék is ugyan innen származnak. Bár az átlagnál talán kimagaslóbbak gondolkozás szinten, vagy csak merészebbek pimaszabbak vagy beképzeltebbek voltak, most ők az irányító elmék. Na jó, azért vannak tényleg igazi agyasok is, de kevés.

Valamilyen megoldást pedig kellene találni, mert a mai fiatalok lesznek pár év múlva az irányítok. Ha nincsenek agyilag, pszichésen a helyükön, akkor én nem szeretném megélni az ők irányítása alatti érát.

Halló mai agyasok, ezen gondolkodik valaki, vagy csak a biztos állás, katedra és fizetés érdekel titeket?

Kolozsvári rádió adása, szep.12.2012

Bizonyára sokan hallgatják a kolozsvári rádió hétköznapi reggeli magyar nyelvű adását, a Hangoló műsort. Legalábbis remélem, hogy sokan hallgatják. Ma kivételesen én is belehallgattam. Mit mondjak? Első hallgatásra nem szabad véleményt mondani, nem ildomos. Előbb meg kell ismerni a műsor szerkezetét, mondani valóját stb stb. Így most nem is véleményezem, viszont állíthatóm, hogy hangzásilag merem állítani, hogy veri a nagyváradi magyar rádiót. Ez sajna elég rossz hír a váradiaknak :).

Ami viszont meglepet és nem tudom eldönteni, hogy véletlen (akár azt is mondhatnánk, hogy azért mégsem egy profi rádiós csapatról van szó, bár ezt nem állítom) vagy szándékos (valószínűsítem, hogy nem a magyar csapat általi) malőrt hallhattam:

- 2x windows újraindítási hang;

- 2x számítógép error hang.

Na egye fene mondhatjuk, de 9,55-kor amikor a kolléga jött híreket olvasni a műsorrácsnak megfelelően, a következő hang jelenet jutott el hozzám, mint egy halandó rádióshoz:

- kolléga: És akkor a hírek következnek: Kolozsváron ...

- csajszi: Merge asta? Unu, doi, unu

- pasi1: lasă că e bine așa, salvăm asta?

- pasi2: încă nu ...

- csajszi: unu, doi, proba, unu, doi

- pasi1: salvăm așa, pe frecvanța asta 707, sau cît-îi, e bine salvăm!

- csajszi: bine se aude, e bine așa?

- pasi1: e bine salvăm frecvența, lasă așa

- pasi2: oricum mai verificăm, e bine acuma așa

- csajszi: doi, unu, proba, nah mai vedem

- kolléga: Időjárás jelentés...

Most már kíváncsi vagyok, vajon ez mindennapos? Holnap ismét rádiózni fogok ;)

Tanulni?

Mindenki ismeri a nagy mondást, miszerint - Tanulni! Tanulni! és Tanulni kell.

Igen. Van benne ráció, DE!

Igenis kell tanulni, nem vagyok az analfabetizmus híve. Viszont nem mindegy, hogy hogyan és hogy mit. És legfőbb képen, hogy mikor. Mindennek meg van a maga ideje és helye. Az alapokat az alapoknál kell kezdeni és nem később vagy soha. Vagyis az a 8-10-11,5-12-13 osztály kell!

Sokszor sok helyről halljuk, hogy a mai fiataloknak milyen jó, mert szinte kötelezően egyetemre járhatnak. Ingyen, sőt szinte a legkisebb fáradtság árán is. A mai társadalom elvárja, hogy minél több fiatal végezzen egy egyetemet, mivel az ország státusza is így lesz szebb és jobb megvilágítást kap a nemzetközi porondon.

Eredmény? Az van! Nagyon is ...

Ugyan is mi történik a valóságban? Szinte sorban állnak az egyetemek a végzős diáknál. Ígérnek majdnem fűt-fát, csakhogy hozzájuk iratkozzanak be. A legújabb infóm amin majd dobtam egy hátast: el lehet kezdeni az egyetemet, még úgy is, hogy nem sikerült az Érettségivizsga !!!!! Mi van???? Már ennyire lesüllyedt az érték mifelénk?

Értem én, hogy kell a létszám, mert csak így van valamilyen presztízse és anyagi juttatása az egyetemeknek, de azért ez már mégis kiverte nálam a biztosítékot. Ennyire elkurvultak már az egyetemek is? Mi lesz akkor ezek után?

Kíváncsi természetű vagyok, így érdekelne az, hogy vajon hányan gondolkodtak már ezen a témán. Legfőbb képen, hogy hogy jutott ide a dolog. Vajon hányan tudják erre az igazi választ. Nekem csak sejtésem lehet erről, mivel nem vagyok a Nagyok között, és nem tartozom közéjük.

A '90-s években az volt a sláger, hogy a nyugati országokhoz képest nálunk mennyivel kevesebb diplomás van. Valószínűleg ez akkor úgy is volt. Aztán valószínűleg ezt sikerült valahogy legyűrjük. Nincsenek adataim, így nem akarok csak a levegőbe lövöldözni. Viszont látom és tapasztalom a mostani helyzetet.

Jelenleg az a fontos, hogy legyenek hallgatok, minél több fakultáson, szakon. Az hogy esetleg tanulnak is, az már más kérdés. Már maga a tanítási színvonal is sok helyen hagy maga után kívánni valót valót. Egyre kevesebb az igazi „agy” akit érdemes hallgatni és tőle tanulni. Egyre több a középszintű óraadó. Igen szándékosan írtam az óraadót, mivel sajnos ők is órára vannak fizetve, így már ők is harcban állnak egymással a plusz 5-10 óráért is. Viszont e harc miatt csorbul a tanítási, oktatási kedv, hajlam, törekvés. az a fontos, hogy bemenjenek, elteljen az óra, valamit elmondanak, vagy felolvasnak (!) és várják a vizsgán, hogy az a szerencsétlen diák „sikeresen” levizsgázzon.

Szóval a tanári gárdával is sok helyen gond van. Nem csak az ő felkészültségi szintjükkel, hanem a magánéleti, szakmai harcok eredménye miatt is. (Viszont ez megint egy újabb posztót érdemelne)

Ha már szóba hoztam a vizsgázást, akkor kicsit járjunk utána a „sikeresen levizsgázás” jelenlegi helyzetéhez.Valószínű a legkínosabb kérdés a felsőoktatásban jelenleg. Ez egyben morális és létkérdés az intézményeknél. Őszintén nem szívesen lennék dékán egy szakon sem! Vajon a mostani „főnökök” sokat időznek a lelkiismeretükkel viaskodva? Mi a fontosabb: a jól felkészített hallgató, vagy a még egy év biztos fennmaradás a szaknak? Inkább kicsit menjünk a mérce alá és marad a szak minimum egy évet, vagy tanulja meg az a felkészületlen diák, hogy mi az az anyag ami minimum a leendő „szakmájában”? A „szakma becsülete” azt diktálja, hogy nem szabad felkészületlen diáknak diplomát adni. Viszont ezzel ellentétben meg a valós élet áll.

Ha igazi szakember a döntéshozó, akkor lehet pár álmatlan éjszakája. Ha nem, akkor se perc alatt elvan döntve a kérdés. És sajnos a mérleg nyelve egyre inkább és egyre több helyen a silányság irányába billen. Nem kell okosnak lenni és tanultnak lenni ahhoz, hogy lássuk az elmúlt tizenpárév eredményét: az egyetemet végzett hallgatok 90% nem a tanult szakmájában helyezkedik el. Sőt nagy valószínűséggel nem is hasznosítja soha a tanultakat, az egyetemi diplomáját. Ezt még tetőzi az új felsőoktatási rendszer amelyben a régi négy éves anyagot kellene a három évesbe tömöríteni. Természetesen nem lehetséges, de amíg erre rájöttek addig 2-3 évfolyam elszállt.

Eredmény? A mostani három éves tananyag csak megközelíti az adott szak minimum követelményeinek, és már ez is sok a frissen végzős diákoknak. (Remélhetőleg a mostani szigorúbb érettségik valamivel jobban felkészült diákokat eredményez - bár a sikertelen érettségi nélküli egyetemkezdés adja a kiskapukat szépen sorba ...)

Visszatérve a vizsgázás kérdéséhez, vagy arra megy ki az egész rendszer, hogy valahogy átgörgessék a hallgatókat, vagy bizonyos „ellenszolgáltatás” fejében átrepüljenek a következő szemeszterbe. Ergo akkor mit is tud valójában az az egyetemista? Mert magát a logoszt nem! Nagyjából (jó esetben!) van fogalma arról amit elmondtak órán, de csak az alapszavak maradtak meg. Kevés az a hallgató aki tényleg tanul is valamit, sőt esetleg még érdekli is az amit tanítanak, vagy esetleg konkrét jövőképe van. (jövőkép - újabb poszt)

Epilógusként megjegyezendő, hogy a mostani felsőoktatás nemmás mint diplomagyártó szolgáltatás. Ontják a frissen végzősöket akik egyben a frissen érkezett munkanélküliek a munkapiacon. Ezzel ellentétben áll a valós szakemberhiány ami jellemzi a mostani munkapiacot. Lassan odajutunk, hogy az utcaseprőknek is lesz egyetemi diplomájuk, viszont egy asztalos, cipész, vízvezeték szerelő, esztergályos nem lesz. Vagyis lesz, de csak mint mérnökök :))