Tanulni?

Mindenki ismeri a nagy mondást, miszerint - Tanulni! Tanulni! és Tanulni kell.

Igen. Van benne ráció, DE!

Igenis kell tanulni, nem vagyok az analfabetizmus híve. Viszont nem mindegy, hogy hogyan és hogy mit. És legfőbb képen, hogy mikor. Mindennek meg van a maga ideje és helye. Az alapokat az alapoknál kell kezdeni és nem később vagy soha. Vagyis az a 8-10-11,5-12-13 osztály kell!

Sokszor sok helyről halljuk, hogy a mai fiataloknak milyen jó, mert szinte kötelezően egyetemre járhatnak. Ingyen, sőt szinte a legkisebb fáradtság árán is. A mai társadalom elvárja, hogy minél több fiatal végezzen egy egyetemet, mivel az ország státusza is így lesz szebb és jobb megvilágítást kap a nemzetközi porondon.

Eredmény? Az van! Nagyon is ...

Ugyan is mi történik a valóságban? Szinte sorban állnak az egyetemek a végzős diáknál. Ígérnek majdnem fűt-fát, csakhogy hozzájuk iratkozzanak be. A legújabb infóm amin majd dobtam egy hátast: el lehet kezdeni az egyetemet, még úgy is, hogy nem sikerült az Érettségivizsga !!!!! Mi van???? Már ennyire lesüllyedt az érték mifelénk?

Értem én, hogy kell a létszám, mert csak így van valamilyen presztízse és anyagi juttatása az egyetemeknek, de azért ez már mégis kiverte nálam a biztosítékot. Ennyire elkurvultak már az egyetemek is? Mi lesz akkor ezek után?

Kíváncsi természetű vagyok, így érdekelne az, hogy vajon hányan gondolkodtak már ezen a témán. Legfőbb képen, hogy hogy jutott ide a dolog. Vajon hányan tudják erre az igazi választ. Nekem csak sejtésem lehet erről, mivel nem vagyok a Nagyok között, és nem tartozom közéjük.

A '90-s években az volt a sláger, hogy a nyugati országokhoz képest nálunk mennyivel kevesebb diplomás van. Valószínűleg ez akkor úgy is volt. Aztán valószínűleg ezt sikerült valahogy legyűrjük. Nincsenek adataim, így nem akarok csak a levegőbe lövöldözni. Viszont látom és tapasztalom a mostani helyzetet.

Jelenleg az a fontos, hogy legyenek hallgatok, minél több fakultáson, szakon. Az hogy esetleg tanulnak is, az már más kérdés. Már maga a tanítási színvonal is sok helyen hagy maga után kívánni valót valót. Egyre kevesebb az igazi „agy” akit érdemes hallgatni és tőle tanulni. Egyre több a középszintű óraadó. Igen szándékosan írtam az óraadót, mivel sajnos ők is órára vannak fizetve, így már ők is harcban állnak egymással a plusz 5-10 óráért is. Viszont e harc miatt csorbul a tanítási, oktatási kedv, hajlam, törekvés. az a fontos, hogy bemenjenek, elteljen az óra, valamit elmondanak, vagy felolvasnak (!) és várják a vizsgán, hogy az a szerencsétlen diák „sikeresen” levizsgázzon.

Szóval a tanári gárdával is sok helyen gond van. Nem csak az ő felkészültségi szintjükkel, hanem a magánéleti, szakmai harcok eredménye miatt is. (Viszont ez megint egy újabb posztót érdemelne)

Ha már szóba hoztam a vizsgázást, akkor kicsit járjunk utána a „sikeresen levizsgázás” jelenlegi helyzetéhez.Valószínű a legkínosabb kérdés a felsőoktatásban jelenleg. Ez egyben morális és létkérdés az intézményeknél. Őszintén nem szívesen lennék dékán egy szakon sem! Vajon a mostani „főnökök” sokat időznek a lelkiismeretükkel viaskodva? Mi a fontosabb: a jól felkészített hallgató, vagy a még egy év biztos fennmaradás a szaknak? Inkább kicsit menjünk a mérce alá és marad a szak minimum egy évet, vagy tanulja meg az a felkészületlen diák, hogy mi az az anyag ami minimum a leendő „szakmájában”? A „szakma becsülete” azt diktálja, hogy nem szabad felkészületlen diáknak diplomát adni. Viszont ezzel ellentétben meg a valós élet áll.

Ha igazi szakember a döntéshozó, akkor lehet pár álmatlan éjszakája. Ha nem, akkor se perc alatt elvan döntve a kérdés. És sajnos a mérleg nyelve egyre inkább és egyre több helyen a silányság irányába billen. Nem kell okosnak lenni és tanultnak lenni ahhoz, hogy lássuk az elmúlt tizenpárév eredményét: az egyetemet végzett hallgatok 90% nem a tanult szakmájában helyezkedik el. Sőt nagy valószínűséggel nem is hasznosítja soha a tanultakat, az egyetemi diplomáját. Ezt még tetőzi az új felsőoktatási rendszer amelyben a régi négy éves anyagot kellene a három évesbe tömöríteni. Természetesen nem lehetséges, de amíg erre rájöttek addig 2-3 évfolyam elszállt.

Eredmény? A mostani három éves tananyag csak megközelíti az adott szak minimum követelményeinek, és már ez is sok a frissen végzős diákoknak. (Remélhetőleg a mostani szigorúbb érettségik valamivel jobban felkészült diákokat eredményez - bár a sikertelen érettségi nélküli egyetemkezdés adja a kiskapukat szépen sorba ...)

Visszatérve a vizsgázás kérdéséhez, vagy arra megy ki az egész rendszer, hogy valahogy átgörgessék a hallgatókat, vagy bizonyos „ellenszolgáltatás” fejében átrepüljenek a következő szemeszterbe. Ergo akkor mit is tud valójában az az egyetemista? Mert magát a logoszt nem! Nagyjából (jó esetben!) van fogalma arról amit elmondtak órán, de csak az alapszavak maradtak meg. Kevés az a hallgató aki tényleg tanul is valamit, sőt esetleg még érdekli is az amit tanítanak, vagy esetleg konkrét jövőképe van. (jövőkép - újabb poszt)

Epilógusként megjegyezendő, hogy a mostani felsőoktatás nemmás mint diplomagyártó szolgáltatás. Ontják a frissen végzősöket akik egyben a frissen érkezett munkanélküliek a munkapiacon. Ezzel ellentétben áll a valós szakemberhiány ami jellemzi a mostani munkapiacot. Lassan odajutunk, hogy az utcaseprőknek is lesz egyetemi diplomájuk, viszont egy asztalos, cipész, vízvezeték szerelő, esztergályos nem lesz. Vagyis lesz, de csak mint mérnökök :))