Mindenki ismeri a
nagy mondást, miszerint - Tanulni! Tanulni! és Tanulni kell.
Igen.
Van benne ráció, DE!
Igenis
kell tanulni, nem vagyok az analfabetizmus híve. Viszont nem mindegy, hogy
hogyan és hogy mit. És legfőbb képen, hogy mikor. Mindennek meg van a maga
ideje és helye. Az alapokat az alapoknál kell kezdeni és nem később vagy soha.
Vagyis az a 8-10-11,5-12-13 osztály kell!
Sokszor
sok helyről halljuk, hogy a mai fiataloknak milyen jó, mert szinte kötelezően
egyetemre járhatnak. Ingyen, sőt szinte a legkisebb fáradtság árán is. A mai
társadalom elvárja, hogy minél több fiatal végezzen egy egyetemet, mivel az ország
státusza is így lesz szebb és jobb megvilágítást kap a nemzetközi porondon.
Eredmény?
Az van! Nagyon is ...
Ugyan
is mi történik a valóságban? Szinte sorban állnak az egyetemek a végzős
diáknál. Ígérnek majdnem fűt-fát, csakhogy hozzájuk iratkozzanak be. A legújabb
infóm amin majd dobtam egy hátast: el lehet kezdeni az egyetemet, még úgy is,
hogy nem sikerült az Érettségivizsga !!!!! Mi van???? Már ennyire
lesüllyedt az érték mifelénk?
Értem
én, hogy kell a létszám, mert csak így van valamilyen presztízse és anyagi
juttatása az egyetemeknek, de azért ez már mégis kiverte nálam a biztosítékot.
Ennyire elkurvultak már az egyetemek is? Mi lesz akkor ezek után?
Kíváncsi
természetű vagyok, így érdekelne az, hogy vajon hányan gondolkodtak már ezen a
témán. Legfőbb képen, hogy hogy jutott ide a dolog. Vajon hányan tudják erre az
igazi választ. Nekem csak sejtésem lehet erről, mivel nem vagyok a Nagyok
között, és nem tartozom közéjük.
A
'90-s években az volt a sláger, hogy a nyugati országokhoz képest nálunk mennyivel
kevesebb diplomás van. Valószínűleg ez akkor úgy is volt. Aztán valószínűleg
ezt sikerült valahogy legyűrjük. Nincsenek adataim, így nem akarok csak a
levegőbe lövöldözni. Viszont látom és tapasztalom a mostani helyzetet.
Jelenleg
az a fontos, hogy legyenek hallgatok, minél több fakultáson, szakon. Az hogy
esetleg tanulnak is, az már más kérdés. Már maga a tanítási színvonal is sok
helyen hagy maga után kívánni valót valót. Egyre kevesebb az igazi „agy” akit
érdemes hallgatni és tőle tanulni. Egyre több a középszintű óraadó. Igen
szándékosan írtam az óraadót, mivel sajnos ők is órára vannak fizetve, így már
ők is harcban állnak egymással a plusz 5-10 óráért is. Viszont e harc miatt
csorbul a tanítási, oktatási kedv, hajlam, törekvés. az a fontos, hogy
bemenjenek, elteljen az óra, valamit elmondanak, vagy felolvasnak (!) és várják
a vizsgán, hogy az a szerencsétlen diák „sikeresen” levizsgázzon.
Szóval
a tanári gárdával is sok helyen gond van. Nem csak az ő felkészültségi
szintjükkel, hanem a magánéleti, szakmai harcok eredménye miatt is. (Viszont ez
megint egy újabb posztót érdemelne)
Ha
már szóba hoztam a vizsgázást, akkor kicsit járjunk utána a „sikeresen
levizsgázás” jelenlegi helyzetéhez.Valószínű a legkínosabb kérdés a
felsőoktatásban jelenleg. Ez egyben morális és létkérdés az intézményeknél.
Őszintén nem szívesen lennék dékán egy szakon sem! Vajon a mostani „főnökök”
sokat időznek a lelkiismeretükkel viaskodva? Mi a fontosabb: a jól felkészített
hallgató, vagy a még egy év biztos fennmaradás a szaknak? Inkább kicsit menjünk
a mérce alá és marad a szak minimum egy évet, vagy tanulja meg az a
felkészületlen diák, hogy mi az az anyag ami minimum a leendő „szakmájában”? A „szakma
becsülete” azt diktálja, hogy nem szabad felkészületlen diáknak diplomát adni.
Viszont ezzel ellentétben meg a valós élet áll.
Ha
igazi szakember a döntéshozó, akkor lehet pár álmatlan éjszakája. Ha nem, akkor
se perc alatt elvan döntve a kérdés. És sajnos a mérleg nyelve egyre inkább és
egyre több helyen a silányság irányába billen. Nem kell okosnak lenni és
tanultnak lenni ahhoz, hogy lássuk az elmúlt tizenpárév eredményét: az
egyetemet végzett hallgatok 90% nem a tanult szakmájában helyezkedik el. Sőt
nagy valószínűséggel nem is hasznosítja soha a tanultakat, az egyetemi diplomáját.
Ezt még tetőzi az új felsőoktatási rendszer amelyben a régi négy éves anyagot
kellene a három évesbe tömöríteni. Természetesen nem lehetséges, de amíg erre
rájöttek addig 2-3 évfolyam elszállt.
Eredmény?
A mostani három éves tananyag csak megközelíti az adott szak minimum
követelményeinek, és már ez is sok a frissen végzős diákoknak. (Remélhetőleg a
mostani szigorúbb érettségik valamivel jobban felkészült diákokat eredményez -
bár a sikertelen érettségi nélküli egyetemkezdés adja a kiskapukat szépen sorba
...)
Visszatérve
a vizsgázás kérdéséhez, vagy arra megy ki az egész rendszer, hogy valahogy
átgörgessék a hallgatókat, vagy bizonyos „ellenszolgáltatás” fejében
átrepüljenek a következő szemeszterbe. Ergo akkor mit is tud valójában az az
egyetemista? Mert magát a logoszt nem! Nagyjából (jó esetben!) van fogalma
arról amit elmondtak órán, de csak az alapszavak maradtak meg. Kevés az a
hallgató aki tényleg tanul is valamit, sőt esetleg még érdekli is az amit
tanítanak, vagy esetleg konkrét jövőképe van. (jövőkép - újabb poszt)
Epilógusként
megjegyezendő, hogy a mostani felsőoktatás nemmás mint diplomagyártó
szolgáltatás. Ontják a frissen végzősöket akik egyben a frissen érkezett
munkanélküliek a munkapiacon. Ezzel ellentétben áll a valós szakemberhiány ami
jellemzi a mostani munkapiacot. Lassan odajutunk, hogy az utcaseprőknek is lesz
egyetemi diplomájuk, viszont egy asztalos, cipész, vízvezeték szerelő,
esztergályos nem lesz. Vagyis lesz, de csak mint mérnökök :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése